Címkék

Morcheeba - Enjoy the Ride

2017.04.28. 11:26 | MissAnn | komment

Érdekes dolog a bizalom. Egy kis városban élek egy ideje.  Persze az elején sokat ingáztam mindenféle okból, főleg magánélet miatt. De ez ahhoz vezetett, nem találtam helyemet és a kapcsolatot. Az egyetemen az emberekkel és önmagammal sem. Úgy éreztem, elvesztek mindent, és ez is történt. Kicsúszott az irányítás a kezem alól. Elveszett a bizalom. Nem bíztam magamban és nem bíznak már meg mások se bennem. Hitegetettem és hazudtam. Mert reméltem valaki majd egy jó pedagógus, utánam nyúl és segít, korlátként mellettem lesz abban, hogy felálljak. Ez nem történt meg. Senki hibája, mert nem így kellett történnie. Kaptam kedves szavakat, de pofonokat többet. Magamnak köszönhetem. Az egyik tanárom azt kérdezte: „HOL VANNAK A GYÖKEREI?”  Jó kérdés, de azt hiszem ez nem helyhez vagy személyhez köthető, hanem magamhoz a belsőmhöz. És ő erre célzott és ezt félre definiáltam. Értenek, tartom magam ahhoz, hogy szembe nézzek a hibáimmal. Viszont mások bántalmazásait felém, képtelen voltam tűrni. Elutasítások és megvetések. Elkezdtem a világot gyűlölni, és magamat is. Ugye mivel messze vagyok az otthonomtól a maradék barátaim, akikkel megtudtam volna beszélni a dolgaim csak azt látták, fekete tócsában fröcsögök. És sokan távolodtak, érezték, nekem ez kell, még ha nem is ezt mondom. Mert ugyan nem beszéltem a problémáimról, de érződött, baj van.   Persze elkezdtem időközben befelé figyelni és próbáltam magamat folyamatosan gyógyítani.  Amiért hálás vagyok, egy régi barátommal nagyon közel kerültünk egymáshoz ebben az időszakban. És ha ő nincs, az önzősége, akkor nem tudtam volna elviselni magam. Nagyon sokat köszönhetek neki. Mert a saját problémáival és panaszkodásaival, életével rávilágított az enyémre. Tisztelem őt, még ha egy here is néha.  Megviseltek a dolgok, aztán egy viszonylag friss ismeretségem a kisvárosban, rendes tükröt adott. Szemembe mondta :negatív vagyok és ő ezt nem bírja ezért került. Bevallom felidegesített, valahol mert nagyon zavart , valaki nem kedvel,úgy ahogy vagyok. Aztán rá láttam magamra és rájöttem én se szeretem ezt, mert ez már nem rosszkedv. Ez már valami olyan fekete anyag, ami minden fényt elnyel. És igaza volt: még mindig kerülöm magam.  Aztán egyszer csak ott álltam leöntve 3 korsó sörrel és azt mondtam: Elég . Fontos talpra állnom,  tudjak nevetni magamon és a világon. Képes legyek az energiáimat irányítottan önmagamból szétszórni, és segíteni, és ez állttal megsegíteni magamat. Ekkor kezdtem el bízni újra magamban és az odáig zárt ajtók elkezdtek megnyílni. Elkezdek észre venni az emberek és felfedezni bennem azt, amit nem tudtam megmutatni. Persze nem minden ajtó nyílik ki egyből és rengeteget kell dolgoznom még ahhoz, jó legyek magam számára. Idővel akkor majd esetleg szakmailag is megbecsülnek.  Talán észreveszik,talán nem  miért tűntem el és meglátják, a linkség mögött egy bizalom hiány volt, fájdalom és elhagyatottság.  Egy fontos: Bíznom kell magamban, hogy megbízzak másokban. Tettekkel helyrehozni mindent.  És azt befogadni, aki hajlandó követni és együtt sétálni velem. Azt elengedni ki keresztbe tesz csak. És akkor talán majd szép lassan minden rendben lesz. És azt mondhatom 29 év után :Tartósan.Boldog. Vagyok!

 

A forma, az erkély, a szem.

2016.07.08. 14:20 | MissAnn | komment

A forma, az erkély, a szem.

Mindig irigyeltem azokat, akik egyszerűen különválasztják életük részeit. Számomra ez kicsit nehezebb, mint másoknak. Egyrészről mert elég törtető személyiség tudok lenni, ha valami nagyon a lényemmé válik. Olyannyira hogy mások agyára megyek. Másrészről addig képtelen vagyok lezárni valamit, amíg nem, beszélem meg az illetővel. Vagy nem oldom meg azt a problémát.

Most illetőről van szó. De milyenről. Talán kicsit sokat láttam is bele a dologba. A sok azt jelenti, hogy lehetőséget. Amikor rá tekintek, egy emberre látom, mit mutat kifelé és mi az amit rejtegethet. Nem a témákat, tényeket, storyt látom, hanem azt hogy van valami. Érzem rajta. Illetve a másik hogy látom, benne milyen kapcsolatban van önmagával, és hogy milyen utakon járhat, és hogy  mi az amit ő keres . Ergó megpróbálom arra terelni amit ő is szeretne csak még nem látja az útjelző táblát.

Most ugyan ez történt azzal a különbséggel, hogy voltak benne érzelmek női oldalról. Az elején azt hittem, duál párok lehetünk vagy van valami kapcsolódás pont, de igazából csak a szeretetünk és a szeretni vágyásunk volt hasonló a másikéval. Ami kibontott egy olyan szeretet boldogság csomagot mindkettőnkben, ami által kinyílt bennem valami olyan részem, amit elkezdtem hanyagolni.

Valamiért egymásba láttunk és persze más viszonylatban éltük meg és más minőségben. Talán én rezgés szintben erősebben ő kicsit egyszerűbben. Érzésben viszont úgy éreztem kapcsolódunk. Természetesen ez így utólag mind megkérdőjelezhető, hogy nem voltam-e túl naiv. Vagy nem gondolkodtam túl sokat. Ami benne van a pakliban. Nehezen lépek túl dolgokon.

Igazából mintha őt azért kaptam volna egy kis időre, hogy megtanuljam magamat felszabadítani a nyomásból. Hogy odafigyeljek a dolgaimra és ráébredjek, lehet nem is kell ő ahhoz, hogy megcsináljam az ötleteimet. Csak nem éreztem magamban elég erőt. Másrészről pedig jó lenne, ha velem lenne . Mármint hogy megint beszélnénk, mert  amíg én megszerzek egy munkát,vagy ötlet jön, egyedül nehezen tartok ki mellette,ilyenkor jó ha van egy olyan ember magamon kívül akihez fordulhatok és rá lát kicsit. És megérti érzelemmel a logikát képes ismerni és képes bele vinni egy kis simaságot abba, ami bennem van. ÉS az igazság hogy fordítva ugyan ez. Hogy jön egy ötlete, ami tisztul és akkor némi kis fűszert bele keverek, amitől izgalmasabbá válik a kép. És egy ilyen embertől, aki ilyen kevés ideig adta ezt meg nekem azt amire talán egész életemben hiányoltam, nehéz elválni. Mintha minden részem darabokra hullott volna. A másik felemnek éreztem. Még is hagytuk, hogy bekavarjanak az érzelmek és a testiség. Még ha ténylegesen nem is történt meg teljeségében.

Ha egy ilyen szakmai és érzelmi és tulajdonsági hasonlóságot találsz a megannyi különbözőség ellenére is a másikban, akkor érzelmes emberi mivoltom miatt nagyon nehéz szétválasztani. Még is ha letudna velem szembe ülni és megbeszélni mindent könnyebb lenne. Felelőtlen volt , még is, egy ilyen minőségű találkozásnál nem érdekel. Igen csináltam meggondolatlan lépéseket még is meg kell tanulnia megérteni és figyelni rám. És el kell indulnia a tudatosság útján. Mondja a belsőm, mert fáj. A hiánya. Hogy az egészből nem lesz semmi?

Sokat gondolkoztam azon, nem is belé szerettem, hanem abba amit bennem általa a város megnyitott bennem. És azt hiszem nélküle is jó buli lesz, de ha mellettem lenne , mint társam, mint a másik felem. És semmiféle szexuális és párkapcsolati  gondolat.(bár úgy még szebb lenne)  Ezt megtanulnánk együtt kezelni és fejlődni.  Azt hiszem semmi nem állhatna az utunkba. Persze a vonzódás és a lángolás még ott van, talán idővel átalakulna.

Valahogy még is megint nem jött össze. Még ha belül  a lelkemben várok rá. Hátha sikerül rendeznünk a történteket. Még is úgy érzem megtanultam azt,hogy nem adom fel  bármennyire is meghalok belül miatta, véghez kell vinnem és élvezni fogom az utam. Ha nehezebben is  mint a segítségével még is megpróbálom. És próbálok felejteni és törölni, szenvedést elhagyni és emlékezni a szépre az útmutatásra magammal kapcsolatban, arra, amit te adtál nekem.

 

PP&PB forevever together in my heart. 

 cmqmto8wuaaxt0m-600x513-600x460.jpg

 

Címkék: barátság szeretet vonzás

Szív Szútra

2016.06.01. 01:14 | MissAnn | komment

Szív Szútra 

 

MAHA PRAJNA PARAMITA HRIDAYA SUTRA
(A nagy észt meghaladó bölcsesség,
a Szív szútrája)

Amikor A Világot Könyörülettel Figyelő (Avalókitésvara) bódhiszattva, a nagy észt meghaladó bölcsesség állapotában elmélyedt, úgy tapasztalta, hogy mind az öt összetevő (skandha) természete szerint üres, és ezáltal megszabadult minden szenvedéstől.
Sáriputra, szólt, a forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától. Ami forma az üresség, ami üresség az forma. Ugyanez igaz az érzésekre, érzékelésre, késztetésre, tudatosságra.
Sáriputra, szólt, minden jelenségnek (dharma) üresség a természete. Születés és halál nélküliek, sem nem tiszták, sem nem szennyezettek, nem növekszenek, és nem csökkennek. Ezért az ürességben nincs forma, nincs érzés, nincs érzékelés, nincsenek késztetések, nincs (én)tudatosság. Nincs szem és fül, orr és nyelv, test és értelem, nincsenek színek, hangok, illatok, ízek, nincsenek tapintható és nincsenek tudat-tárgyak. Nincsenek formavilágok, és formanélküli világok sincsenek. Nincs nem-tudás és nincs annak kioltása, nincs öregség és halál, és azoknak sincs kioltása. Nincs szenvedés, és a szenvedésnek nincs sem eredete, sem megszüntetése, nincs út, nincs megismerés, nincs megvalósítás, és nincs megérkezés, mivel semmi sincs, amit el kellene érni.
A bódhiszattva ezért az észt meghaladó bölcsességre ha-gyatkozik, és mivel tudatát semmi sem akadályozza, nincs benne félelem. Hamis képzetektől sza-badon az érinthetetlen, rendíthetetlen Nyugalom és Boldogság (Nirvána) az otthona.
A három világ valamennyi Meg-világosodottja (Buddhája) az észt meghaladó bölcsességre támaszkodik, és elnyeri a felülmúlhatatlan, teljes, tökéletes megvilágosodást. Ezért tudd, az észt meghaladó bölcsesség mant-rája a legteljesebb bölcsesség mantra, a nagy fényes mantra, a legvégső mantra, a páratlan mantra, a legfelsőbb mant-ra, amely minden szenvedést megenyhít, igaz és hazugság nélkül való.
Ezért mondd ki a legteljesebb bölcsesség mantráját, mondd ki a mantrát, amely így szól

Gate, gate, paragate,
paraszamgate,
bódhi szvaha.

(Megérkeztél, megérkeztél, már biztonságban vagy, üdv
/ Megérkezett, megérkezett, megvilágosodás, üdv
/ Tovább, tovább, a túlsó partra, át a túlsó partra, megvilágosodás, üdv)

 

 

 

 

Holtig bánom....

2016.06.01. 00:57 | MissAnn | komment

Holtig bánom, amit cselekedtem, 
Hogy teveled szerelembe estem. 
Nem estem szerelembe csak szóba, 
Sajnálom, de nem tehetek róla. 

Rózsát ültetek a gyalogútra, 
Úgy szeretlek a jóisten tudja. 
Megtagadom apámat, anyámat, 
Mégsem hagyom el a kedves babámat. 


Jó estét, jó estét, 
De nem mindenkinek, 
Csak annak a szép legénynek, 
Hej, aki aki engem szeret. 

De nem az a legény, 
Aki gyolcsingben jár, 
Nem fekszik az én ágyamba, 
Hej minden, minden kutya betyár. 

Mer az én ágyamba, 
Széna, szalma vagyon, 
Minden széna, szalmaszálon, 
Hej, piros, piros rózsa vagyok.

Ez maradt

2016.06.01. 00:36 | MissAnn | komment

Ez maradt. (versféle tőlem)

2013. január 30., 16:20

Ez maradt...

 

Ott vesztettelek el mikor utoljára eljöttem tőled ,                                           

Moszkva téren ragadt valami, ami már nem vár.

Csak múltat idéző képeket kergettem,

Bár messziről visszatérve csókod még mindig bűnösen hat rám. 

 

 

Emlékezem rá hisz oly hideg, kényes,

 Reméltem hazudok magamnak, és igaz az: vágyom még rád.

De elront mindent a rideg valóság,

Ha nem nyúlnék, nem nyúlsz magadtól felém már.

 

 

Be kell, valljam rég bele fáradtam,

Talán ha itt a tavasz lángod felkap,

Talán ha itt lesz a tavasz,engemet már más karjai véd majd.

 Emléked tovaszáll.

 

 

Kiábrándultam, rég nem inspirálsz.

Hamu a lelked, halott, őszinte szívemből szánlak már.

Hova tegyelek életembe, hisz oly jó szerető voltál!

Ha nem hordozol tenyereden, nem kellesz már.

 

 

Fejed nyomát mellkasomon, magányos estéken néha érzem.

Múzsaként kedveltelek, ölelésedből éltem.

Mintha én lennék Ady te pedig Léda,

Viszonyunk volt, ég és föld között a vágyak hídja.

 

 

 

Üres realitás, borba fojtott vállrándítás,

Unalmas fecsegések, zajos kocsmák.

Ez marad utánad, meg a tollam mi íveket rajzol,

És a fess pesti nő ki szalad a taxi után,

Leszaladt harisnya szemében egy csöpp bánatos világ.

 

 

(2013.január)

 

https://www.youtube.com/watch?v=k5tDEUjLFmw

Látó

2016.06.01. 00:36 | MissAnn | komment

Látó-zsája

Elhagyatott vagyok ebben a sötétben.

Elhagyatott és magányos.

Nincs kivel megosztanom bánatom.

Csak azt szerettem volna, hogy együtt,

Még is oly örömtelen, bennem nem ragyog.

Külön vagy együtt?-szinte ordítom.

A táj fekete búja lassan áthatol retinámon.

Néha kívánom az édeset, a jót,

de a sótlan általánosság már átjárta rég testem.

Nem, nem kívánom. Fáj. Együtt, de soha sehol vele.

Csak a bús magyar ének maradt a jó bor keserű fehér fényével.

Képtelen vagyok futni egyhelyben ülni.

Rosszul vagyok, nem küzdök tovább a valósággal.

Gyomrom liftezik, így tudok tudatlanul tisztán látni,

felsőbb képzeleteimből választ várni.

Nincs tökély, örökké, soha, biztos-már megtanultam,

És az élet erre emlékeztet sokszor.

Így hát itt állok, bevallom,

egy kereszteződésben várom belső istenem.

Válaszom.

Tartogat-e még nevetést a holnapom…

(2011)

Magány

2013.03.19. 19:23 | MissAnn | komment

"Hiába akarnak segíteni rajtam ha én nem teszek semmit... " hallom egy barátom  szájából mikor mesélt a problémájáról.Ilyenkor valljuk be néha magukra ismerünk és megkérdjük  magunktól is: De miért is nem teszel? Pontosan tudod,hogy egy idióta vagy és elúszol az árral.A sok nő, sok férfi,sok pia, az alkalmi üres szexek, mindenféle társaság az álmatlanság a fáradékonyság és ezek után csinálod a dolgod de jön a lebaszás.Ami nem is olyan nagy ügy, de neked pontosan elég nagy mert érzékeny vagy és épp mondjuk egy 5-órás melódba tapostak bele úgy mintha csak egy kis szemét lenne.

Miért hagyod, hogy ezek  "elvigyenek a pályádról"? Mi más mint a "csak te egyedül-de iszonyat egyedül léted" ami miatt pontosan hagyod magad.

És ezután jön egy állapot.Megbénít valami, amikor rengeteg a dolgod és tudod ha sürgősen nem szeded össze magad az egész életed elúszik. De ott van egy kis árny, ami benned van és szépen terjeszkedik ilyenkor. Mint valami betegség. Csak fekszel szótlanul, fáradékony vagy és átaludnád a napot, aztán éjjel meg forgolódsz. Szúr a mellkasod és fáj. Mintha ezer és ezer sziklát zúdítottak volna rá. És ott vannak a teendők amiket képtelen vagy ellátni mert egyszerűen megpusztulsz egy  érzéstől,amit sosem vallanál be.A magányt. 

Nem-nem, itt nem az egyedül léttel vannak feltétlen problémák.Hisz annál jobb nincs amikor elmerülhetsz a kis világodban, legyen az otthon  vagy egy kávéházban emberek között.Inkább azzal itt a baj, hogy azért keresel főként társaságot mert valami nem lehet  meg abban az életvitelben ahogyan te most élsz.De néha kell az valaki aki mellé bebújhatsz az ágyba aludni és ugyan elfordultok de megfogja a kezed.Kellenek az együtt létek és a mondtatok mikor néha megkér "Rakd arrébb a fejed mert zsibbad a kezem.." vagy  " Légyszíves add oda azt az ásványvizet..."Vagy csak ott van ott ül melletted esténként,csinálja a dolgát te a sajátod és néha odahajol egy csókért vagy  egyszerűen megölel mert látja, pontosan annyira a tököd ki van a melóval mint neki. Ezek azok a dolgok amiket nem mondunk ki. Nem rinyálunk érte,de vágyunk rá.Mindegy milyen körítéssel, egy embertől vagy öttől de szükséged van rá. Pontosan azért, hogy ne érezd magad olyan kibaszott magányosan. Erősnek kell lenned a munkádban , akkor legyen ott melletted ő,akivel ezt kicsit elfelejtheted, a fáradságot a sikertelenséget.Nap végén leakaszthatod az előszobában ledobhatod a padlóra és meztelenül odabújhatsz végre a karjához. Mert mikor eljön a reggel és fel kell öltöznöd , kicsit könnyebb lesz elviselni azt a sok szart.

 

tumblr_mbt2iq1Fur1ro74x3o1_1280_1.jpg

Van ez így

2013.01.14. 16:41 | MissAnn | komment

"szivaroztam megégettem a számat
odahaza más öleli a babámat
más öleli más is ül az ölébe
más leánynak kacsingat a szemébe

s életemben csak egyszer voltam boldog
akkor is a két szememből könny hullott
sírtam biz én örömömben hogy szeret
bánatimba hogy az enyém nem lehet

s egyik árokbul a másikba estem
rólad babám minden gondom levettem
s úgy levettem hogy soha eszembe se jut
jóságodért fizessen meg a Jézus"

 

(leánynak/legénynek attól függ ki énekli vagy, hogy ismerik a dalt)

 

Happy New Year

2013.01.09. 22:51 | MissAnn | komment

Mottóm az évre : Minden felesleges szartól megszabadulni...

 

"Még nem haltam meg, csak széthullóban vagyok. De ki nem? Mi mindannyian ugyanabban a süllyedő hajóban ülünk, és próbálunk jókedvűen evezni. Itt van például a karácsony. Ki a szarnak hiányzik? Aki kitalálta, annak biztosan sosem kellett nehéz csomagokat cipelnie. Nekünk viszont minden felesleges cuccunktól meg kell szabadulnunk ahhoz, hogy lássuk, hol is vagyunk valójában. Pontosabban, hogy hol nem vagyunk. Mert minél több cucctól szabadul meg az ember, annál világosabban lát. Az életben minden fordítva működik. Ha fordítva él valaki, a nirvána az ölébe pottyan." /Charles Bukowski/ 

 

post_97343_20120821104328.jpg

Két szék közé estem...

2012.12.26. 00:24 | MissAnn | komment

Az elmúlt egy hétben volt keserűség és boldogság is.Sajnos több a keserűség, nem jött össze sok minden de hát új célokat kell keresni.Elég kellemetlen érzés mikor a padlón ücsörögsz és látod hogy eltávolodott minden tőled ami boldogságot adott.A keserűség netovábbja az amikor csak akkor vagy valakinek fontos ha épp valami baja van vagy épp rohadtul egyedül érzi magát egy távoli országban. De feléd egy rohadt kar nem nyúl még ha végső stádiumban meghunyászkodsz és kéred is. És ettől undorodom.Főleg ,hogy a barátok ismerősök 80% igaz. Én a boldogságban is osztozni szeretek nem csak a fájdalomban vagy ürességben.Ha ez valakinek nem tetszik az hagyjon békén. Szerencsére van 1-2 ember aki normális maradt és őket nagyon megbecsülöm.De aki így össze vissza eltűnik azt már szóra se méltatom, ami nem egyszerű mert ezerrel fogom vissza magam hogy ne olvassak be nekik. 

süti beállítások módosítása