"Hiába akarnak segíteni rajtam ha én nem teszek semmit... " hallom egy barátom szájából mikor mesélt a problémájáról.Ilyenkor valljuk be néha magukra ismerünk és megkérdjük magunktól is: De miért is nem teszel? Pontosan tudod,hogy egy idióta vagy és elúszol az árral.A sok nő, sok férfi,sok pia, az alkalmi üres szexek, mindenféle társaság az álmatlanság a fáradékonyság és ezek után csinálod a dolgod de jön a lebaszás.Ami nem is olyan nagy ügy, de neked pontosan elég nagy mert érzékeny vagy és épp mondjuk egy 5-órás melódba tapostak bele úgy mintha csak egy kis szemét lenne.
Miért hagyod, hogy ezek "elvigyenek a pályádról"? Mi más mint a "csak te egyedül-de iszonyat egyedül léted" ami miatt pontosan hagyod magad.
És ezután jön egy állapot.Megbénít valami, amikor rengeteg a dolgod és tudod ha sürgősen nem szeded össze magad az egész életed elúszik. De ott van egy kis árny, ami benned van és szépen terjeszkedik ilyenkor. Mint valami betegség. Csak fekszel szótlanul, fáradékony vagy és átaludnád a napot, aztán éjjel meg forgolódsz. Szúr a mellkasod és fáj. Mintha ezer és ezer sziklát zúdítottak volna rá. És ott vannak a teendők amiket képtelen vagy ellátni mert egyszerűen megpusztulsz egy érzéstől,amit sosem vallanál be.A magányt.
Nem-nem, itt nem az egyedül léttel vannak feltétlen problémák.Hisz annál jobb nincs amikor elmerülhetsz a kis világodban, legyen az otthon vagy egy kávéházban emberek között.Inkább azzal itt a baj, hogy azért keresel főként társaságot mert valami nem lehet meg abban az életvitelben ahogyan te most élsz.De néha kell az valaki aki mellé bebújhatsz az ágyba aludni és ugyan elfordultok de megfogja a kezed.Kellenek az együtt létek és a mondtatok mikor néha megkér "Rakd arrébb a fejed mert zsibbad a kezem.." vagy " Légyszíves add oda azt az ásványvizet..."Vagy csak ott van ott ül melletted esténként,csinálja a dolgát te a sajátod és néha odahajol egy csókért vagy egyszerűen megölel mert látja, pontosan annyira a tököd ki van a melóval mint neki. Ezek azok a dolgok amiket nem mondunk ki. Nem rinyálunk érte,de vágyunk rá.Mindegy milyen körítéssel, egy embertől vagy öttől de szükséged van rá. Pontosan azért, hogy ne érezd magad olyan kibaszott magányosan. Erősnek kell lenned a munkádban , akkor legyen ott melletted ő,akivel ezt kicsit elfelejtheted, a fáradságot a sikertelenséget.Nap végén leakaszthatod az előszobában ledobhatod a padlóra és meztelenül odabújhatsz végre a karjához. Mert mikor eljön a reggel és fel kell öltöznöd , kicsit könnyebb lesz elviselni azt a sok szart.
