Ez maradt. (versféle tőlem)
2013. január 30., 16:20
Ez maradt...
Ott vesztettelek el mikor utoljára eljöttem tőled ,
Moszkva téren ragadt valami, ami már nem vár.
Csak múltat idéző képeket kergettem,
Bár messziről visszatérve csókod még mindig bűnösen hat rám.
Emlékezem rá hisz oly hideg, kényes,
Reméltem hazudok magamnak, és igaz az: vágyom még rád.
De elront mindent a rideg valóság,
Ha nem nyúlnék, nem nyúlsz magadtól felém már.
Be kell, valljam rég bele fáradtam,
Talán ha itt a tavasz lángod felkap,
Talán ha itt lesz a tavasz,engemet már más karjai véd majd.
Emléked tovaszáll.
Kiábrándultam, rég nem inspirálsz.
Hamu a lelked, halott, őszinte szívemből szánlak már.
Hova tegyelek életembe, hisz oly jó szerető voltál!
Ha nem hordozol tenyereden, nem kellesz már.
Fejed nyomát mellkasomon, magányos estéken néha érzem.
Múzsaként kedveltelek, ölelésedből éltem.
Mintha én lennék Ady te pedig Léda,
Viszonyunk volt, ég és föld között a vágyak hídja.
Üres realitás, borba fojtott vállrándítás,
Unalmas fecsegések, zajos kocsmák.
Ez marad utánad, meg a tollam mi íveket rajzol,
És a fess pesti nő ki szalad a taxi után,
Leszaladt harisnya szemében egy csöpp bánatos világ.
(2013.január)
https://www.youtube.com/watch?v=k5tDEUjLFmw
