Engedd el...
Szeretnélek szeretni, de nem merlek.
Felednélek, de nem lehet.
Utunkat homály fedi, nem látom jósként a jövőt,
Türelemre tanítasz, nem várhatom, míg felnőj.
Borzongott testemen a hideg vágy, ha mondtál bókot,
Hinni benned, nevedre mosolyogni, nem tudom, mikor fogok.
Fontos vagyok neked, még ha csavarogsz is,
Ha a világ másik végén örökre maradnál is.
De a távolság elhidegít, hűvös széllel a vágyam lassan elfagy.
Nem maradsz semmi csak filcvonás rajzomban.
Akarsz majd, nem csak ágyban, szobában.
Magad módján szeretni fogsz, ebben a kicsi világban.
Nem kell testi hűség, féltékenység felesleges,
Tudom, kedvelsz, be nem vallanád, magadban olthatatlan lángra lelsz.
És ha eljön, a perc mikor kérded: tudni akarom ki vagy?
Titokban remélem arcodba nevetek miközben fölém hajolsz majd,
Nem fásult, boldog emlékként, egy rajz maradok csak a falon,
Szíved dobbanását örökké őrzi karom.
2012.Nov
