A forma, az erkély, a szem.
Mindig irigyeltem azokat, akik egyszerűen különválasztják életük részeit. Számomra ez kicsit nehezebb, mint másoknak. Egyrészről mert elég törtető személyiség tudok lenni, ha valami nagyon a lényemmé válik. Olyannyira hogy mások agyára megyek. Másrészről addig képtelen vagyok lezárni valamit, amíg nem, beszélem meg az illetővel. Vagy nem oldom meg azt a problémát.
Most illetőről van szó. De milyenről. Talán kicsit sokat láttam is bele a dologba. A sok azt jelenti, hogy lehetőséget. Amikor rá tekintek, egy emberre látom, mit mutat kifelé és mi az amit rejtegethet. Nem a témákat, tényeket, storyt látom, hanem azt hogy van valami. Érzem rajta. Illetve a másik hogy látom, benne milyen kapcsolatban van önmagával, és hogy milyen utakon járhat, és hogy mi az amit ő keres . Ergó megpróbálom arra terelni amit ő is szeretne csak még nem látja az útjelző táblát.
Most ugyan ez történt azzal a különbséggel, hogy voltak benne érzelmek női oldalról. Az elején azt hittem, duál párok lehetünk vagy van valami kapcsolódás pont, de igazából csak a szeretetünk és a szeretni vágyásunk volt hasonló a másikéval. Ami kibontott egy olyan szeretet boldogság csomagot mindkettőnkben, ami által kinyílt bennem valami olyan részem, amit elkezdtem hanyagolni.
Valamiért egymásba láttunk és persze más viszonylatban éltük meg és más minőségben. Talán én rezgés szintben erősebben ő kicsit egyszerűbben. Érzésben viszont úgy éreztem kapcsolódunk. Természetesen ez így utólag mind megkérdőjelezhető, hogy nem voltam-e túl naiv. Vagy nem gondolkodtam túl sokat. Ami benne van a pakliban. Nehezen lépek túl dolgokon.
Igazából mintha őt azért kaptam volna egy kis időre, hogy megtanuljam magamat felszabadítani a nyomásból. Hogy odafigyeljek a dolgaimra és ráébredjek, lehet nem is kell ő ahhoz, hogy megcsináljam az ötleteimet. Csak nem éreztem magamban elég erőt. Másrészről pedig jó lenne, ha velem lenne . Mármint hogy megint beszélnénk, mert amíg én megszerzek egy munkát,vagy ötlet jön, egyedül nehezen tartok ki mellette,ilyenkor jó ha van egy olyan ember magamon kívül akihez fordulhatok és rá lát kicsit. És megérti érzelemmel a logikát képes ismerni és képes bele vinni egy kis simaságot abba, ami bennem van. ÉS az igazság hogy fordítva ugyan ez. Hogy jön egy ötlete, ami tisztul és akkor némi kis fűszert bele keverek, amitől izgalmasabbá válik a kép. És egy ilyen embertől, aki ilyen kevés ideig adta ezt meg nekem azt amire talán egész életemben hiányoltam, nehéz elválni. Mintha minden részem darabokra hullott volna. A másik felemnek éreztem. Még is hagytuk, hogy bekavarjanak az érzelmek és a testiség. Még ha ténylegesen nem is történt meg teljeségében.
Ha egy ilyen szakmai és érzelmi és tulajdonsági hasonlóságot találsz a megannyi különbözőség ellenére is a másikban, akkor érzelmes emberi mivoltom miatt nagyon nehéz szétválasztani. Még is ha letudna velem szembe ülni és megbeszélni mindent könnyebb lenne. Felelőtlen volt , még is, egy ilyen minőségű találkozásnál nem érdekel. Igen csináltam meggondolatlan lépéseket még is meg kell tanulnia megérteni és figyelni rám. És el kell indulnia a tudatosság útján. Mondja a belsőm, mert fáj. A hiánya. Hogy az egészből nem lesz semmi?
Sokat gondolkoztam azon, nem is belé szerettem, hanem abba amit bennem általa a város megnyitott bennem. És azt hiszem nélküle is jó buli lesz, de ha mellettem lenne , mint társam, mint a másik felem. És semmiféle szexuális és párkapcsolati gondolat.(bár úgy még szebb lenne) Ezt megtanulnánk együtt kezelni és fejlődni. Azt hiszem semmi nem állhatna az utunkba. Persze a vonzódás és a lángolás még ott van, talán idővel átalakulna.
Valahogy még is megint nem jött össze. Még ha belül a lelkemben várok rá. Hátha sikerül rendeznünk a történteket. Még is úgy érzem megtanultam azt,hogy nem adom fel bármennyire is meghalok belül miatta, véghez kell vinnem és élvezni fogom az utam. Ha nehezebben is mint a segítségével még is megpróbálom. És próbálok felejteni és törölni, szenvedést elhagyni és emlékezni a szépre az útmutatásra magammal kapcsolatban, arra, amit te adtál nekem.
PP&PB forevever together in my heart.
